Ami igaz, az igaz, a világ jelenlegi állapotát meglehetősen jól illusztrálja ez a póz, valószínűleg kevesebb is elég lenne egy angyal ledöntésére a lábáról.
A békén hagyott „kommunista" emlékműveket még csak magyarázná az ember, ám az októberi forradalomról elnevezett utca már töprengésre késztet.
Kicsit elmaradtam, elnézést, valahogy üresnek éreztem a fejem, és fáradtnak a kezem a billentyűk állandó ütögetésében. Kellett egy kis idő levegőt venni, szemlélődni, mérlegelni, így inkább csak a napi rutinra bíztam magam, az vitt előre az utóbbi hónapokban.
Meglepően sokan keresték rajtam az elmúlt napokban az Adria oldalt, és ez nagyon jól esett. Nincs többé.
Van bennem egy csipetnyi szomorúság, amikor ezeket a sorokat írom, hiszen másfél éven át volt állandó társam, szeretettel nevelgettem, persze utáltam is néha - felszabadított és fogságban tartott.
Sok száz cikket írtam, és több ezer fotót készítettem az elmúlt 550 nap alatt, bejártam sok vidéket, megismertem új embereket. De ami a legfontosabb: az „Adria" váltotta valóra az álmomat, és hozott el engem ide, az én tengerem partjára.
Mondták persze az okosok, amikor útnak indultam, hogy kemény lesz egyszemélyes komplett szerkesztőséget működtetni. Voltak bizony pillanatok, amikor kétségbeestem, lázadtam, fáradtam, viszont bőven kárpótoltak ezekért, amikor szárnyaltam.
Most még egy lépést kell előre tennem.
Köszönet azoknak, akik eddig velem tartottak, és ígérem lesz „dolguk" bőven a jövőben is, sőt még csavarunk is egyet a fokozaton.
Ide tehát mindenki, akit érdekel és vonz az Adria.
Szabad egy tengertáncra?
Kifényesített vörös csillag, : Ha kedves Boni elolvasta volna a cikket, akkor talán megértette... »
Tengeres, : Mindenek előtt tisztelettel üdvözlöm! Érdeklődnék,hogy hová tünt az "Adria" a... »
Angyal hason, : Augusztusban átrándultunk Rovinjból nézgelődni olasz-osztrákost,de sajnos olyan sok lett a... »